Egyiptom - Alexandria - 15000 km

Kilenc órakor keltem ma fel, de így is csak hat órát aludtam, mert három óra után voltam csak az ágyban. Éjfél után érkezett meg a BMW egy kamionon, azt még le kellett emelni, és ma megpróbálják beindítani. Az is probléma volt, hogy akkumulátortöltőket szerezzenek, de talán az is megoldódik a mai nap folyamán.

Tíz órakor elmentünk a királynők völgyébe. Itt több sírkamra is van, de a leghíresebb és legnagyobb az a Nofertiti sírkamrája, aki Ehnaton fáraó felesége volt. Ezeket aprópénzért meg lehet nézni, de külön egy rakás pénzt kell fizetni, hogy az ember bemehessen Nefertiti sírkamrájába is. A bejáratnál a teremőrnek mondtam, hogy messze van a pénztár, szeretném nála megvenni a jegyet, és ő szerencsére megértő volt. Sőt amikor bementem a szája elé tartotta a mutatóujját és jelezte, hogy fotózhatok is.

Olyan szerencsém volt, hogy csak én voltam az egész járatrendszerben. Annyira segítőkész volt a teremőr, hogy még a lezárt oldalkamrákat is kinyitotta, és oda is beengedett, hogy megnézhessem. Úgy éreztem magam ott lent egyedül turisták nélkül, mintha Indiana Jones lennék, és egy titkos rejtett információ jutott a birtokomba. Más régészeti ásatásokat is megnéztünk a környéken, de Nofertiti ma is itt bolyongó szelleme hatott rám a legjobban.

A mai szabadnapot néhányan kihasználták, hogy szerelgessenek a motorokon. Kiderült, hogy túl vékony és hosszú volt a kábel a BMW-n, és amikor ezt kicserélték vastagabbra, akkor beindult. A generátor továbbra is rossz, mint a KTM-en, de legalább a kívülről hozzácsatolt autóakkumulátorral működik. Így most újra teljes a csapat, csak esténként kell feltölteni az akkumulátorokat, és akkor minden rendben lesz.

Este elmentünk még másik ősi romokat is megnézni Luxorban. Taxihajóval keltünk át a Níluson, hogy a másik oldalon lévő romokat is megnézhessük. A Karnak templomot néztük meg este egy fényekkel illusztrált időutazáson, ahol megpróbálták átadni az ősi hangulatot, ami akkoriban itt meghatározta az életet. Ehnaton fáraó volt az, aki megreformálta az addigi vallást, egy csomó új szabályt vezetett be, és hatalmas építkezésekbe kezdett. A monumentális oszlopok közt mászkálva érződött, hogy ami akkor itt zajlott az hatalmas erővel bír.

Mielőtt visszamentünk volna a hotelba, még megálltunk egy autentikus helyi étteremben vacsorázni a Nílus partján. Itt már érződik, hogy tél van, mert nagyon hűvös a levegő este. Nappal is csak ritkán volt 20 foknál melegebb.

Reggel folytattuk az utunkat egy darabig a Nílus mentén, és utána a sivatagon keresztül, de ezúttal aszfaltos úton. Ma is elkapott minket egy kisebb homokvihar, de nem volt szörnyű, elég erősen fújt a szél, és tele volt a levegő homokkal. Kicsit több mint 400 km-t kellett ma vezetni.

Itt Egyiptomban a fáraók kora után a kereszténység volt a vallás, amit később muszlim vallás váltott le, de a mai napig rengeteg kopt keresztény vallású ember él még itt, akiknek szintén sok templomuk van. Érdekes látni, ahogy a muszlim többségű országban a mecsetek mellett templomok is tornyosodnak a magasba hatalmas keresztekkel a tetejükön. Itt fontos az embereknek a vallás, így a keresztény templomok is tele vannak hívőkkel.

Az út végén letértünk a főútról, és kis zerge utakon és világvégi falvakon keresztül jutottunk el a sivatagban felépített motelig. Ezt egy volt orvosnő építette 2011-ben, amikor nyugdíjba vonult. Nincsenek gyerekei, és ez a kastélyra hasonlító épület a birtokon az élete műve. Kis sziklákból épült kunyhókban alszunk. Az ebédlő mellett van egy kápolnára hasonlító könyvtárszoba is. Mi vagyunk itt az egyetlen vendégek, és el sem tudom képzelni, hogy ki az, aki ide a világvégi, sivatagszéli szállásra téved. Mindenesetre egyedi érzés nem egy zsúfolt városban hotelban aludni, hanem mindentől távol.

Reggel induláskor 7 fok volt, és délig érte csak el a hőmérséklet a 10 fokot. Nagyon hideg volt így motorozni, már kezdtek zsibbadni az ujjaim is annak ellenére, hogy működött a kormánymelegítés. Gyorsan haladtunk, mert aszfalt úton mentünk, sőt ez valamilyen autópálya volt, ezért nem kellett falvakon sem átmenni. Kairón keresztül vezetett az utunk, a városi dugóban a motoromon világítani kezdett az olaj lámpa, és ezzel egy időben rohamosan nőtt a motor hőmérséklete is.

Teljesen felforrósodott és vészesen villogott minden vészjelző a kijelzőn. Ekkor érkeztünk meg pont a piramisokhoz, és néhány fotó után megnéztük, hogy mennyi olaj van a motorban. Legnagyobb meglepetésre, még több is volt a kelleténél. Újra beindítottam a motort, és semmi gond nem volt, ezért tovább haladtunk.

Amikor megérkeztünk Alexandriába a városban újra felforrósodott a motor és világított minden a kijelzőn, jelezve, hogy mindjárt felrobban. Akkor az egyik lámpánál lenéztem és láttam, hogy nem működik a ventilátor. Ezért volt rendben minden nyílt úton, mert addig léghűtéssel sikerült csökkenteni a motorhőt, de városi dugóban már kellett volna a ventilátor is. Valami gond van a termosztáttal, vagy a ventilátorral, de már semmit sem próbáltunk meg rajta javítani, mert már a célegyenesben voltunk.

Végül mindannyian egészben megérkeztünk a Földközi-tengerhez, és így sikerült több mint 15000 km motorozással átszelni teljes Afrikát délről északra. Viszont még nincs vége mindennek, mert holnap még vár ránk a motorok bonyolult bürokratikus hazaszállítási procedúrája. Ez nem lesz könnyű mivel azon felül, hogy különben is nagyon kiszámíthatatlan az egész ügyintézés, az egyik motoros elveszítette a rendszám-tábláját, egy másik motoros pedig elveszítette a jogosítványát, amit az egyiptomi hivatal állított ki. Ezt pedig kiutazáskor vissza kellene adni.