A reggel hat óra nagyon fájdalmas volt, de végre elkezdődött az expedíció. Reggeli után egyenesen mentünk a raktárba átvenni a motorokat, amik hajóval érkeztek előttünk Hamburgból. A motoroknak egy hópapig tartott az út, hogy megérkezzenek Fokvárosba. Az első motoros nap azzal kezdődött, hogy felpakoltuk a csomagokat és néhány kiegészítőt, mint például az aluminium alváz, hogy megvédje a motor alját a különféle tereptől. Amikor kezdtük kipakolni a konténerből a dolgokat észrevettük, hogy néhány dolog hiányzik. Többünknek hiányzott az előre leküldött sátra, hálózsákja... Egy csomó telefonhívás után kiderült, hogy amikor Hamburgba kellett vinni a motorokat, nem volt konténer, amibe bepakolták volna a motorokat, és mivel a hajó nem vár ezért rögtönözni kellett. Ketten újrapakoltak mindent és utánfutóval vitték a dolgokat Hamburga. Ekkor keveredett minden össze. Végül majdnem minden meglett, kivéve az egyik útitársamnak a sátra. Ezt később kellett pótolni.
Mikor minden kész volt, egy közös fotó után indítottuk a gépeket, de az enyém nem indult be. Elfordítottam a kulcsot megnyomtam a gyújtást, de semmi. Elkezdtük keresni a hibát és rájöttünk, hogy még Hamburgban a szállító cég biztonsági okokból lecsavarta az akkumulátort. Megkönnyebbültem, hogy csak ennyi a hiba és ezt gyorsan orvosoltuk. Ezután két csapat indult neki az útnak. Az egyik először egy bevásárlóközpontba ment pótolni a hiányzó sátort, a másik csapat pedig az óceán partján kezdte az utat, én az utóbbit választottam.
Dél-amerikai Köztársaság olyan mintha az ember Európában lenne, de mégse. Itt lent délen a Holland telepesek alapozták meg az országot, és csak később jöttek az Angolok, a keleti partra. Érdekes angolt beszélnek itt az emberek, mert erősen érződik benne a holland történelem. Az apartheid nyomai még mindig látszanak, és nem is fog egyhamar eltűnni, mivel csak 1994-ben szüntették meg. Óriási a kontraszt a nyomornegyedek és a nagyon gazdagok közt. Ez olyankor látszik a legjobban, amikor az ember a kettőt egymás mellett látja. Sok helyen direkt egymás mellet van a kettő.
Érdekes az a természeti sokszínűség itt, mert óriási száraz területek után hirtelen sűrű zöld gigantikus erdők következnek, arról nem is beszélve, hogy egyszer síkságon keresztül vezet az út, máskor pedig hegyes tájakon.
Az időjárás tökéletesen indult, mert kb. 25 fok volt és bárányfelhők az égen. Nagyon nehéz hozzászokni, hogy itt a bal oldalon kell vezetni, szabályos rövidzárlatot okozott az agyamban, amikor egy hat sávos úton jobbra kellett fordulni. Viccesek az olyan útjelző táblák, amiken egy majom anyuka a hasán cipeli a kicsinyét, arra figyelmeztetve, hogy itt váratlanul közlekednek majmok keresztül az utakon. Mivel ez Afrikának a fejlettebb része, ezért itt még főleg aszfalt utakon vezettünk. Az óceánparton egy kis városkában megálltunk ebédelni, és olyan érzésem volt, mintha egy Holland halászfalucskában lennék. Több volt itt a fehér ember, mint Európában.
Délután még autópályán is vezettünk, és olyan szél kezdett el fújni, hogy oldalra dőlve vezettünk előre. Folyamatosan megfeszült izmokkal kellett kapaszkodni a motorba, hogy ne fújon el a szél. Néhány kanyarban annyira elkezdett kacsázni alattam a motor az oldalszél és a kiálló oldaltáskák légellenállásától, hogy új születésnapot kezdek ünnepelni. A mögöttem jövő azt mondta utána, hogy nem úgy nézett ki, mint amit stabilizálni lehet már. Szóval ma is tanultam valamit, hogy a szél és a motoron lévő csomagok más vezetési stílust igényelnek. Ráadásul a napi szakasz végére ránk-szakadt az ég. Olyan eső esett, amihez már evező kellett volna. Arról nem is beszélve, hogy az utolsó néhány kilométert hegyes erdei földes úton kellett megtenni, ráadásul már sötétben.
Kilenc óra körül érkeztünk meg a kempinghelyre. Azonnal elkezdtük felépíteni a sátrakat sötétben és esőben. A kemping egyébként nagyon barátságos, rengeteg a fiatal hátizsákos világutazó itt, egy hippi kommunára hasonlít az egész. A levegőben terjedő vadkender füstje és az emberek lazasága pedig gyógyító hatású egy ilyen nehéz nap után. Már vacsoráztunk és nemsokára megyek a pihe-puha sátramba, hogy jól kipihenjem magam, mert holnap szintén korán folytatódik az út. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése