Etiópia - kátyúk

Mivel tegnap nem tudtunk kommunikálni, és két csapatra osztódtunk, ezért mi heten a megbeszélt hotelban aludtunk, a többiek pedig 120 km-re egy kis városban. Körülbelül 10 órakor érkeztek meg hozzánk és megvitattuk a dolgot, miszerint az ő hibájuk, ezért az éjszakát ők fizetik nekünk. Megbeszéltük, hogy jobban figyelünk egymásra és nem szakad szét a csapat a jövőben.

Közben akkora szél kerekedett, sőt forgott, mint egy hurrikán, csak nem volt olyan hatalmas, de ahhoz elég volt, hogy az egyik motoros kabátját felkapja a motorról és kb. tíz emelet magasra fújta. Egy ilyen kabát több kiló, és mégis úgy repült az égbe mint egy darab papír, de szerencsére néhány másodperc után a hotel udvarán leesett, így visszajutott a gazdájához. Még összedobtuk a benzinpénzt indulás előtt, de mivel itt a 100-as a legnagyobb papírpénz, ami kb. 3 euró, ezért egy hatalmas köteg pénz van most a benzinkasszában.

Induláskor láttam, hogy a motorom első felnijén ott a tegnapi kátyúk névjegye, de nem nagyon görbült el, így tovább tudok haladni. Másoknak is van ilyen dísz a felnijén, és már hetek óta motoroznak ezzel a váratlan módosítással. Ezért jó az ilyen terepen a belső gumis változat, mert az ilyen balesetek nem okoznak problémát ilyenkor.

Néhány embernek itt van egy olyan idióta szokása, hogy az útra ugrik, ha meglát minket, mert az olyan mókás. Többen szaladnak az útra felénk, és nem csak gyerekek, amikor meglátják, hogy egy motoros konvoj érkezik. Ők mókásnak tartják, de nekünk ez külön idegesítő, sőt akkor a legrosszabb, amikor sötétben vezetünk, és egyszer csak eléd ugrik egy fekete kivilágítatlan ember.

Az utakon a kátyúkat kerülgetni meg olyan, mint a jó régi Asteroid játék, minden irányban ott vannak a kráterek az aszfaltban, mi pedig haladunk az ismeretlenbe, csak itt nem lehet lőni a kátyúra.

Hat óra körül, az irgalmatlan közlekedés, és egy falu után észrevettem, hogy nagyon lemaradt a mögöttem haladó, ezért megálltam az út szélén, hogy bevárjam. Meg is érkezett egy kis idő után, de az ő mögötte jövők sehol sem voltak. Ezért a megbeszéltek szerint vártunk. Húsz perc múlva az előttem haladó fordult vissza, hogy megnézze mi a helyzet. Most már hárman vártunk. Még fél óra múlva az az előtti is visszajött, így most már négyen voltunk, és még ezer helyi érdeklődő. Még fél óra várakozás után azt a következtetést vontuk le, hogy előttünk van valahol néhány ember, aki vár, vagyunk mi a közepén, és mögöttünk is van még talán három ember, akikkel valószínűleg történt valami, de nem tudjuk mi.

A lényeg, hogy várjunk, mert előbb utóbb jön valaki. Leghátul haladt a terepjáró, tehát, ha hátul történt valami, akkor a terepjáró odaér és segít. Viszont ez a helyzet olyan sokáig elhúzódott, hogy már korom sötét lett, és már majdnem nyolc óra volt. Legnagyobb meglepetésünkre, az addig körülöttünk sürgő forgó érdeklődőknek is lankadt a kíváncsisága és olyan sötét és késő lett, hogy már ők is mind elmentek. Már csak mi négyen maradtunk, a háttérben meg egy templom volt, és már azon agyaltunk, hogy megkérdezünk valakit ott, hogy sátorozhatunk-e az udvaron. Aztán egyszer csak hátulról megérkeztek a hiányzó emberek és a terepjáró. Megint kilyukadt valakinek az első kerekén a gumi. Így ma is sötétben vezettük le az utolsó 50 kilométert, és végig bevilágította a tájat a telehold. Végül egy jó hotelba érkeztünk meg, és egy finomat vacsoráztunk is.