Malawi - Tanzánia

Este kiültünk a tóparti teraszra, néztük a halászokat, ahogyan fénnyel csalogatják a rovarokat, amik beleesnek a vízbe, és így odacsalogatják a halakat. Az egyik helyi ember mesélte nekünk, hogy Malawiben több felesége is lehet egy embernek, de neki csak egy van, és már az is sokba kerül. Közben valaki elővett egy Alzheimer és zöld hályog megelőzésére hatékony gyógyfüvet, amit körbeadtunk egymásnak, és a csak élveztük a Hakuna Matata nyugalmát.

Korán ágyba bújtam, és gyorsan elaltatott a körülöttünk lévő sűrű erdő lágy zaja. Rendesen ki kell, hogy aludjuk magunkat, mert korán kell kelni mint mindig, és nincs lehetőségünk a korán-kelést délutáni szunyókálással kompenzálni.

Éjjel olyan különleges álmom volt, amit ritkán szoktam álmodni, de most kezdem megérteni a mondanivalóját. Talán az afrikai természet ihletett meg, vagy az útközben ért ingerek, amiket az utcákon élő emberek mindennapjai mutatnak, de tudom, hogy mindennek üzenete van, csak figyelni kell. Érzem, ahogyan átjárja a testemet az afrikai élet lüktetése. Boldogok itt az emberek, még akkor is, ha nincs semmijük, mert másként élik meg a jelent.

Reggel elbúcsúztunk a jó öreg Willie barátunktól, a tulajtól, aki olyan sok érdekes története mesélt nekünk, és nekivágtunk a tanzániai határnak. 150 km motorozás után megérkeztünk a határra, ahol négy órás várakozás után sikerült csak az összes papírt lepecsételni és kitölteni.

A határon, amíg vártuk a papírokat iszonyatos meleg volt, de amikor továbbindultunk, a menetszél lehűtött minket. Tökéletes volt az idő, csak a végén eset egy kis eső, de az nem volt zavaró. A természet itt, mintha teljesen más helyen lenne, mint a szomszédos Malawi. Itt is nagyon sűrű és zöld minden, de nagyon változatos a növényzet, sokkal több -féle fa van, és ettől színesebb lesz az egész táj. A banánfák az út szélén külön díszítést adnak a tájnak, nem beszélve a teaültetvényekről, ami külön érdekesé varázsolja ezt a csoda szép környezetet. Az utak szélén lévő kertek is rendezettek, és látszik, hogy foglalkoznak vele az emberek.

A mai nap egy nagyvárosba jutottunk, és mivel itt nem olyanok az utak, és a GPS térképek, mint Európában, ezért az út végén, már itt a városban eltévedtünk. A GPS bevitt minket egy olyan városrészbe, mint a favellák Rióban. Itt kb. két-három méter szélesek voltak az utcák, nagyon egyszerű lepukkadt tákolmány házakkal, és irdatlan mennyiségű ember, és még több gyerek az utcákon. Természetesen nem volt rendes aszfalt, hanem föld és sár, hatalmas pocsolyákkal. A gyerekek rohangáltak össze vissza, sőt felénk szaladtak, mert ilyet még nem láttak, hogy egy csomó nagy motor megy végig a környéken.

Nagyon nehéz volt így vezetni, az egyikünknek sikerült is az oldaltáskájával elakasztania egy villanypóznát, és beleesett a sárba. Ezer csodálkozó szem figyelte, hogy kik ezek az Ufók, akik ide keveredtek. A városban egyébként a nagyobb utakon iszonyatos tömeg van, és brutálisan nagy közlekedési káosz. Mindenki megy a saját feje után, és dudál, ha kell, ha nem, ráadásul mindez bal oldali közlekedéssel. Végül sikerült megérkeznünk a szállásunkra, és vacsora után irány az ágy.

Reggel tökéletes időjárással indult az utunk tovább. A táj egyre szebb lett, Afrika kitárta szívét előttünk, és beengedett minket. Utunk felfelé vezettet minket, egy szerpentines hegyi úton, a látvány már útközben is fantasztikus volt, de amikor felértünk a tetejére hirtelen elénk-tárult Afrika végtelen őserdeje. Ez a látvány egyenesen a lelkem legmélyebb pontjaira is beszívódott, szabályosan éreztem, ahogyan megváltoztat, és kinyit kapukat bennem.

Miután leértünk a hegyről megérkeztünk a maszájok földjére, ami újra egy másik különleges színes arcát mutatta meg Afrikának. Vörös föld, bokros vidék, majomkenyérfákkal díszítve. A maszájokat könnyű felismerni, mert magasabbak a többiektől, szikár testalkatuk van, és lepedőszerű ruhát viselnek. Az út szélén időnként néhány vörös földből készült ház bontotta meg a végtelen táj látványát. A gyerekek itt is mindig fülig érő mosollyal, és integetve üdvözöltek minket.

A hőmérséklet ma 18 és 36 fok között mozgott, és csak néha csöpörgött egy kicsit az eső, ami pont akkor esett, amikor már kezdett nagyon meleg lenni. Az égbolton néha hófehér óriási felhők gomolyogtak, máskor meg baljósan szürkébe borult, és mint egy óriási napernyő hűtötte le a levegőt. Délután megérkeztünk az új szálláshelyünkre, és a szabad ég alatt egy hotel belső udvarán vacsoráztunk, amit hűvös szellő járt át.