Etiópia - Mursi törzs

Mára csak 200 km lett tervezve. Az utak itt nagyon rosszak, de mi különben is hegyi murvás úton vezettünk. Olyan érzés volt mintha Jet Ski-vel vízen mentünk volna, a motor úszott a kavicsos, homokos úton.

Jinka volt a város neve, ahol megálltunk ebédelni, és benzint tölteni. Már meg sem lepődtünk, hogy nincs benzin, ezért újra kellett szerezni valakit, aki ismer valakit, akinek van benzinje. Itt senki sem volt felszerelve annyi üzemanyaggal, hogy több száz litert tudjon nekünk eladni, ezért fejenként 10 liter benzint sikerült csak tölteni a motorokba, de ez elég lesz talán holnapig, és akkor csak lesz valahogy. A városban pont most volt a háromkirályok ünnepség a kopt ortodox keresztény Etiópoknál, így ezt az ünnepséget is szerencsénk volt látni.

Ebéd után ketté vállt a csapat, és néhányan a városban maradtak a hotelben, mi többiek pedig kimotoroztunk a hegyekből a vadonba. Az egyik motoros, aki már járt erre még régebben megismert itt egy embert, aki megtanult angolul és a helyi törzsből származik. Ő megbeszélte a törzsfőnökkel és elintézte nekünk, annak ellenére, hogy itt már egy természeti vadrezervátum van, hogy motorokkal bemenjünk a Mursi törzshöz, és náluk éjszakázzunk. Ez az a nép, amelyik az ajkait kitágítja, és korongokat helyez a nyílásba. Nagyon barátságosak, és a törzsfőnök azt is megengedte, hogy a kunyhóik mellett sátorozzunk az éjjel.

Táncoltak és énekeltek nekünk, és jókat szórakoztak magukon, amikor megmutattuk nekik a fényképeket, amiket róluk készítettünk. Kukoricát morzsoltak a nők, néhány férfi a törzsből pedig gépfegyverekkel mászkált, mert az ő feladatuk védeni a törzset. A nők főznek és építik a kunyhókat, ez az ő feladatuk. Néhányan meg kint vannak a vadonban és őrzik az állatokat, amíg legelnek. Nem lövöldöznek mókából, mert nagyon drága a golyó, de többször előfordult már, hogy a szomszédos törzsekkel konfliktusba kerültek, és akkor repülnek a golyók. A konfliktus okai, hogy valaki ellopta a másik tehenét, vagy elrabolta az egyik asszonyt a másik faluból.

Külön megtiszteltetés, hogy nem egy nagyvárosi turistáknak való vakításon voltunk, hanem az otthonukban fogadtak minket. Ilyen még soha sem volt a törzs életében, hogy motorok és sátrak vannak mellettünk, és együtt alszunk Afrika ege alatt. A törzsfőnök velünk vacsorázott, és csak nevetgélt, amikor mondtunk valamit. Nagyon nyugodt ember, nem idegeskedik az idei adóbevallás miatt.

A fia a legmagasabb a törzsben, és egy puskát cipel magával mindenhova, ő lesz majd az új főnök. Nagyon okos, és érdeklik a dolgok, itt velünk tanulta az ábécét, és nagyon jól megy neki. Egy ideig nézegette a papírra írt betűket, és maga megpróbálta leírni a saját nevét is. Nagyon boldog volt, hogy sikerült neki. A gyerekek imádják visszanézni magukat a fényképeken, sőt kérik, hogy ők is fényképezhessenek, mint mink. El sem hiszem, hogy egy olyan helyen vagyok, amit eddig csak a National Geographic-on láttam.

Mindenki kezet fog velünk és mosolyogva beszélnek a saját nyelvükön és magyaráznak. Itt nincs semmi civilizáció, nincs áram, nincs víz, nincs fürdőszoba, nincs semmi, csak a természet. Sőt a kunyhókat sem használják, amit építenek, nincs is benne semmi, csak néha szoktak benne a nők pihenni, de más funkciója nincs. Mindenki kint alszik a szabad ég alatt.

Sötétedés után, csak néhány tábortűz pislákol a kunyhók közt, ők körbeülik a pislákoló tüzet és beszélgetnek. Nagyon szófogadók, és minden úgy történik, ahogy a törzsfőnök mondja. Először mindenki kijött kíváncsian fogadni minket, és rengeteg ember és gyerek mászkált a motorok körül. Egy idő után szóltak a törzs férfiai, hogy mindenki menjen el, és azonnal mindenki visszavonult a kunyhóik közé. Így nyugodtan felállíthattuk a sátrainkat.

Azzal kezdődött a nap, hogy egy különleges szertartásra voltunk hivatalosak a Mursi törzsnél. Néha, amikor erőre van szükségük, akkor egy tehenet beállítanak a falu közepére, az egyik ügyes nyilazó egy íjjal megcélozza a tehén nyaki ütőerét és lő. Azonnal kiszedik a nyilat, és ömleni kezd a vér, amit egy tálba gyűjtenek össze, ami kb. fél liter lehet. Amikor elég kifolyt, akkor befogják a sebet, és a vérzés megáll, a tehén pedig megy tovább legelni, mintha semmi sem történt volna. Az egyik gyerek lemeri a habot a friss vérről, és megkeveri, ekkor odajön a Mursi férfi, akinek erő kell, és kiissza az egészet. Ezt kétszer is megismételték, két külön tehénnel ma reggel.

Ezután elbúcsúztunk tőlük, és elindultunk a murvás úton, amin hét embernek sikerült is kicsúsznia és lefektette a motorját. Olyan érzés volt mintha valaki üveggolyókat szórt volna szét az úton, és így a kanyarokat külön művészet volt bevenni. Éreztem, ahogy meg-meg csúszik a motorom oldalra, minden egyes kanyarban, csoda, hogy én nem csúsztam ki. Gyorsuláskor pedig többször éreztem, hogy oldalra csúsztatja a hátulját a motornak.

A csúszós úthoz jött még a rengeteg por, amitől szinte semmit sem lehetett látni, olyan volt, mintha ködben mentünk volna. Nekem még a sisak rostélyán lévő páramentes réteg közé is beszivárgott a por, ezért le sem tudtam törölni, így akkor is rosszul láttam, amikor már nem volt por. Ez külön hajmeresztő volt, amikor a hegyekben a szerpentinekben motoroztunk, azt már csak hab a tortán, hogy szinte sehol sincs az utak szélén védőkorlát.

A hőmérséklet mai is 36 fok körül mozgott, viszont amikor felmentünk a hegyekbe 16 fokra is lecsökkent. Amikor leértünk a hegyekből, megint pokoli meleg volt, így 20 fok különbség váltakozott ma. Ez olyan érzés volt, mintha a szaunából, természetesen teljesen beöltözve egyenesen a légkondicionáló alá feküdtünk volna és fordítva.

Az egyik faluban megálltunk, hogy összerázódjon a csapat, de hiába vártunk kb. húsz percet, nem érkeztek a többiek. Ekkor az egyikünk azt mondta, hogy itt várjuk, és ő visszamegy megnézni, hogy mi történt. Mi pedig csak vártunk és vártunk. Több mint másfél órát ácsorogtunk, és már nagyon nagy volt a kíváncsi tömeg körülöttünk. Ekkor szintén valaki a csapatból visszamotorozott, hogy kiderítse mi történt, de kb. 20 km motorozás után sem talált senkit. Ekkor elkezdtünk hívogatni embereket és üzeneteket írogatni. Senkit nem tudtunk elérni, és mivel már sötétedni is kezdet, meg a közönségünk is már nagyon benne volt az intim zónánkban, úgy döntöttünk mi heten, hogy tovább haladunk a megbeszélt hotelig, ami még 120 km-re volt tőlünk.

Két órát motoroztunk sötétben, olyan körülmények között, ami még Afrikában is extrém. Olyan úton mentünk, amin szó szerint több volt a kátyú, mint az aszfalt, semmi közmegvilágítás, eszméletlenül sok ember az utakon, valami esemény lehetett, mert nagyon pörögtek az emberek, és sok volt a részeg is.

Egyszer a gyerekek elénk gurítottak egy kereket, máskor meg megdobtak minket valamivel, engem még vízipisztollyal is lefröcsköltek. Nem csak részegek, de állatok is voltak az utakon, ami már nem is meglepő. Különösen nehéz volt kilátnom sötétben a sisakból, mert ma telement porral. Sikerült egy autó mögött jó sokáig felsorakoznunk, így ő vezette a konvojt, ami sokat segített ilyen körülmények mellett.

Végül megérkeztünk a hotelbe, és itt kaptuk meg az üzenetet, hogy miért nem vártunk a többiekre. Szóval már most készülhetünk a holnapi vitára, hogy kinek volt igaza. Nekünk kellett volna várni, vagy ők kellett volna, hogy szóljanak mi a helyzet, ez a nagy dilemma most. Egyébként három gumi eresztett le, és ezért tartott ilyen sokáig az egész.

Már nem is tudom ma hanyadszor kellett gumit javítani. Ezeken az utakon nem is csoda, ezek az apró hegyes kavicsok nem csak csúsznak, hanem szúrnak is. Viszont sok olyan kődarab is van az utakon, ami ököl nagyságnyi, ez is nagyon érdekes, amikor ráhajt az ember. Minél gyorsabban halad valaki, annál kevésbé érződik az út szabálytalansága, és nem rázza annyira a motort, viszont, ha ilyenkor váratlan gödör vagy kő kerül az ember útjába, akkor kiszámíthatatlan merre folytatja a motor az útját.