Tanzánia

Tovább halad az utazás Tanzánián keresztül észak felé. Ma egész idő alatt sütött a nap, és 30 fok felett volt a hőmérséklet. Útközben az erdős részeket óriási ritka bokros síkságok váltották, amikor hegyes részeken mentünk keresztül, akkor gyönyörű kilátásunk volt fentről a végtelen tájra. Ekkor éreztem azt igazán, hogy kiléptem a mátrixból, és teljesen átjárja az elmémet a valóság. Az európai burokból kilépve elénk tárult bolygónk valós arca, ami sugározza magából az ősi természet hatalmas erejét. Itt tényleg olyan érzése van az embernek, hogy olyan távolra ellát, hogy érezhetővé válik a föld gömbölyű alakja. A tér itt kitárul mintha egy új dimenzió lenne.

Az út szélén rengeteg termeszvár tornyosodott a magasba, és a majomkenyérfák különlegesen impozáns látványt nyújtanak. Ma nem álltunk meg rendesen ebédelni, hanem az út szélén áruló helyiektől vettünk ananászt, amit az árus ott helyben megszabadított a héjától, és darabokra vágott. A friss ananász nagyon finom volt, és erőt adott folytatni az utat.

Motoron végigszelni ezt a hihetetlenül gyönyörű tájat, olyan érzéseket ébreszt bennem, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek. A szerpentinek kanyarjaiban az egyik oldalról a másikra dőlve, olyan suhanó ringatás lüktet a testemben, mintha súlytalanságban lebegnék, miközben a motor felhördülő hangja zenei aláfestést ad a gyorsulás élményének. A szabadság érzése a motoron teljesedik ki, mert nem zár el a külvilágtól, mint egy autó, így a természet minden apró rezzenését átadja. Amikor süt a nap, akkor meleg van, ha esik az eső, akkor vizes minden, és az ellenszél folyamatosan érezteti, hogy közvetlen kapcsolatban vagyunk a környezettel.

Ma már kora délután megérkeztünk a kempingbe, és mivel az egész hely egy hegy tetején van, ezért a kilátás eszméletlen. Angol gyep veszi körül a bár teraszát, ahol felállítottuk a sátrainkat. Ráadásul van egy hatalmas majomkenyérfa a medence mellet, ami a hegyoldal szélén áll, és innen ellátni a végtelenbe. A tulaj egy Holland ember, aki itt él a családjával már egy éve, és nincs háza, hanem az autójukban laknak, de a hely kisugárzása, és a látvány kárpótol minden kényelmetlenséget.

Ma este grillezünk, és amikor az égre nézek látszik a tejútrendszer, ami mindannyiunk otthona. Ettől a látványtól eltörpül az a végtelen, ami itt a földön körülvesz minket, de mégis érezteti, hogy mindannyian egy nagy valaminek a része vagyunk. Azon szoktam gondolkodni, hogy mi motivál minket embereket, hogy fejlődjünk, és arra a következtetésre jutottam, hogy számomra a legnagyobb löketet az tudja adni, ha felülmúlom önmagamat. Ez egyben a legegyszerűbb, és a legnehezebb feladat is, mivel folyton a saját határainkat kell kijjebb tolni. Ez minden alkalommal egy kicsit nehezebb, viszont a cél, amit kitűzünk magunknak csak tőlünk függ.

A kemping birtokát Maszájok őrzik, érdekes látvány, ahogyan törzsi öltözetben nyitják a kapukat, vagy éjjel egy lámpával a kezükben mászkálnak a sátrak közt. Az este vacsora után még a késő éjszakába torkolló fergeteges iszogatás következett, ahol azt ünnepeltük, hogy az út felénél tartunk. Mindenki nagyon vidám volt, és azzal zárult az este, hogy meztelen éjjeli fürdés volt a medencében.

Reggel egy órával tovább tudtunk aludni, mert ma nem volt motorozás, hanem meglátogattuk a Ngorongoro nemzeti parkot, ami egy hatalmas vulkán kráterében helyezkedik el. Ennek a parknak nincsenek kerítései, az állatok szabadon járkálhatnak oda, hova akarnak. Viszont itt mindenük megvan, és védve vannak, ezért rengeteg különféle állat él itt. Egész nap egy terepjáróval jártuk a parkot, olyan hatalmas. Láttunk gazellákat, bivalyokat, elefántokat, vízilovakat, hiénákat, sakálokat, oroszlánokat, orrszarvúkat, zebrákat... Hatalmas élmény volt egy helyen ennyi szabadon élő állatot látni.

Nagy szerencsénk volt az időjárással is, mert egész idő alatt sütött a nap. Először fel kellett menni egy szerpentines úton a vulkán tetejére, amit esőerdő borít. Itt sokat szokott esni az eső, de ma kivételt tett szerencsére az ég. Amikor a tetejére értünk, akkor elénk tárult a hatalmas 21 km átmérőjű sík kráter tele állatokkal. Olyan érzésem volt, mintha a Jurassic Park-ba érkeztünk volna meg.

Ebédidőben megálltunk a park kellős közepén egy tó partján, ahol vízilovak hűtötték a vízben a testüket, és ettünk valami apróságokat, amit előre bepakoltunk. Amikor a kezemben lévő egyik zacskót bontottam ki, egy hatalmas sasféle madár egyenesen zuhanórepülésben megcélzott, és kikapta a kezemből a kaját. Egy kicsit vérzett is az ujjam, mert a karmai elakasztották, amikor végigsuhant előttem. Szóltak is, hogy jobb az autóban enni, mert a madarak minden ehető dolgot meg akarnak szerezni. Egy másik helyen is megálltunk, ott viszont a majmok miatt kellet mindent bezárni az autón, mert azok is mindent széthordanak, ami mozdítható, ráadásul ők még a csukott ajtót is megpróbálják nyitogatni.