Reggel öt óra után kicsivel kellett felkelni, mert még a sátrakat is össze kellett pakolni. Reggeli után elbúcsúztunk a házigazdáinktól, a Maszájoktól, és a gyönyörű kilátástól, és folytattuk utunkat Kenya irányába. Jó időnk volt, és sütött a nap. Utunk sok hídon vezetett át, de szinte egyik mederben sem volt víz, mind száraz volt. Valószínűleg csak akkor folyik bennük valami, ha sokat esik az eső.
Amikor útközben megálltunk a semmi közepén egy kicsit pihenni, hirtelen rengeteg ember sereglett körénk, és érdeklődtek, hogy kik vagyunk és hova megyünk. Fényképeztek minket, és sürögtek forogtak a motorok körül. Amikor tovább szerettünk volna indulni az egyikünk észrevette, hogy hiányzik a kesztyűje. Valamelyik lelkes rajongónak nagyon megtetszett, és meglovasította. Valahonnan ott termett egy rendőr szerű figura is, és mondtuk neki, hogy eltűnt a kesztyű, de semmit nem sikerült kideríteni. Szerencsére volt tartalék kesztyűje a pórul járt motorosnak, így folytattuk utunkat.
Minél tovább haladunk északnak, annál nagyobb százalékban vannak jelen a szigorúbb szabályokat követő vallású lakosok. Az imára hívó hangosbemondókat egyre sűrűbben lehet hallani. Több autón izraeli zászlót is láttam, sőt még az a felirat is ott volt mellette, hogy "God bless Israel". Ami még különlegessé tette az egészet, hogy közben Jézus arcképeivel volt teleragasztva az autó. Érdekes látni, ahogyan ezek a vallások mind jól megférnek itt egymás mellett. Kívülállóként úgy látom, hogy itt mindenki csak a saját dolgával törődik, nem zavarják egymás szokásai.
A jó öreg Willie mesélte még Malawiben, hogy két dolgot kellene csinálni, mégpedig, hogy itt Afrikában Német szabályokat és törvényeket kellene bevezetni, és Izrael kellene, hogy foglalkozzon a mezőgazdasággal. Ha ezt így sikerülne megoldani, akkor Afrika tökéletes hely lenne. Erről egy régi vicces legenda jutott eszembe, hogy a Zsidók neheztelnek Mózesre, mert negyven évig bolyongott velük a sivatagban, és pont ott telepedett le, ahol nincs kőolaj. Viszont mára sikerült bizonyítaniuk, hogy a világ egyik legjobb földművelési technikáját fejlesztették ki, mert a szinte teljesen terméketlen földeket is sikerült nekik termékennyé tenni. Erre a tudásra lenne szükség itt Afrikában is. Itt Tanzániában sokat segít is Izrael, hogy átadja a tudást.
A határhoz közeledve a Kilimandzsáró mellet haladtunk el, de sajnos nem láttuk, mert teljesen eltakarták a hatalmas felhők. Ma gyorsan sikerült átjutnunk a határon, csak másfél órába telt, mire mindent lepecsételtek. Kenyában kicsit jobb a gazdaság, az utak szélén látszanak az ipari létesítmények is. Itt már sokkal több autó is közlekedik az utakon. Egészen jó utunk volt, szépen haladtunk előre. Ekkor jött Nairobi, és itt a közlekedés maga a pokol, mindenki össze vissza közlekedik minden irányban, és eszméletlenül rengeteg autó és kamion van az utcákon. A több millió lakosú város folyton tele van dugóval. Sajnos nem tudok videót feltölteni, mivel nagyon lassú az internet, de nagyon hajmeresztő felvételeket készítettem a GoPro kamerával. Mindenki tolakodik és furakodik, sőt az útról is lehajtanak, hogy kikerüljenek másokat. Nekem is ki kellet szélesítenem magamat, és pofátlanul vezetnem, hogy sikerüljön előre haladni.
Már kora délután megérkeztünk a kempingbe itt Nairobiban, a tulaj egy Német ember, akinek van itt a városban egy háza, motorszerelő műhellyel és hatalmas kerttel. Néhányan a kertben sátoroznak, hatan pedig egy szobában alszunk. Azok, akiknek elég kopott a gumija, itt újat fognak felszerelni, és talán a törött dolgokat is sikerül meghegeszteni. Három motornak, két KTM-nek és a Yamahának folyik az olaj az első lengéscsillapítójából, ezért ezt is orvosolni kell, ha lehet, amíg itt vagyunk. Nagyon finom vacsoránk volt, a tulaj grillezett nekünk a kertben.
Reggel öt óra után kicsivel kellett felkelni, mert még a sátrakat is össze kellett pakolni. Reggeli után elbúcsúztunk a házigazdáinktól, a Maszájoktól, és a gyönyörű kilátástól, és folytattuk utunkat Kenya irányába. Jó időnk volt, és sütött a nap. Utunk sok hídon vezetett át, de szinte egyik mederben sem volt víz, mind száraz volt. Valószínűleg csak akkor folyik bennük valami, ha sokat esik az eső.
Amikor útközben megálltunk a semmi közepén egy kicsit pihenni, hirtelen rengeteg ember sereglett körénk, és érdeklődtek, hogy kik vagyunk és hova megyünk. Fényképeztek minket, és sürögtek forogtak a motorok körül. Amikor tovább szerettünk volna indulni az egyikünk észrevette, hogy hiányzik a kesztyűje. Valamelyik lelkes rajongónak nagyon megtetszett, és meglovasította. Valahonnan ott termett egy rendőr szerű figura is, és mondtuk neki, hogy eltűnt a kesztyű, de semmit nem sikerült kideríteni. Szerencsére volt tartalék kesztyűje a pórul járt motorosnak, így folytattuk utunkat.
Minél tovább haladunk északnak, annál nagyobb százalékban vannak jelen a szigorúbb szabályokat követő vallású lakosok. Az imára hívó hangosbemondókat egyre sűrűbben lehet hallani. Több autón izraeli zászlót is láttam, sőt még az a felirat is ott volt mellette, hogy "God bless Israel". Ami még különlegessé tette az egészet, hogy közben Jézus arcképeivel volt teleragasztva az autó. Érdekes látni, ahogyan ezek a vallások mind jól megférnek itt egymás mellett. Kívülállóként úgy látom, hogy itt mindenki csak a saját dolgával törődik, nem zavarják egymás szokásai. 
A jó öreg Willie mesélte még Malawiben, hogy két dolgot kellene csinálni, mégpedig, hogy itt Afrikában Német szabályokat és törvényeket kellene bevezetni, és Izrael kellene, hogy foglalkozzon a mezőgazdasággal. Ha ezt így sikerülne megoldani, akkor Afrika tökéletes hely lenne. Erről egy régi vicces legenda jutott eszembe, hogy a Zsidók neheztelnek Mózesre, mert negyven évig bolyongott velük a sivatagban, és pont ott telepedett le, ahol nincs kőolaj. Viszont mára sikerült bizonyítaniuk, hogy a világ egyik legjobb földművelési technikáját fejlesztették ki, mert a szinte teljesen terméketlen földeket is sikerült nekik termékennyé tenni. Erre a tudásra lenne szükség itt Afrikában is. Itt Tanzániában sokat segít is Izrael, hogy átadja a tudást.
A határhoz közeledve a Kilimandzsáró mellet haladtunk el, de sajnos nem láttuk, mert teljesen eltakarták a hatalmas felhők. Ma gyorsan sikerült átjutnunk a határon, csak másfél órába telt, mire mindent lepecsételtek. Kenyában kicsit jobb a gazdaság, az utak szélén látszanak az ipari létesítmények is. Itt már sokkal több autó is közlekedik az utakon. Egészen jó utunk volt, szépen haladtunk előre. Ekkor jött Nairobi, és itt a közlekedés maga a pokol, mindenki össze vissza közlekedik minden irányban, és eszméletlenül rengeteg autó és kamion van az utcákon. A több millió lakosú város folyton tele van dugóval. Sajnos nem tudok videót feltölteni, mivel nagyon lassú az internet, de nagyon hajmeresztő felvételeket készítettem a GoPro kamerával. Mindenki tolakodik és furakodik, sőt az útról is lehajtanak, hogy kikerüljenek másokat. Nekem is ki kellet szélesítenem magamat, és pofátlanul vezetnem, hogy sikerüljön előre haladni.
Már kora délután megérkeztünk a kempingbe itt Nairobiban, a tulaj egy Német ember, akinek van itt a városban egy háza, motorszerelő műhellyel és hatalmas kerttel. Néhányan a kertben sátoroznak, hatan pedig egy szobában alszunk. Azok, akiknek elég kopott a gumija, itt újat fognak felszerelni, és talán a törött dolgokat is sikerül meghegeszteni. Három motornak, két KTM-nek és a Yamahának folyik az olaj az első lengéscsillapítójából, ezért ezt is orvosolni kell, ha lehet, amíg itt vagyunk. Nagyon finom vacsoránk volt, a tulaj grillezett nekünk a kertben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése