Etiópia - Köbe vésett templomok

Még mindig a hegyekben vagyunk, néha fent, néha lent. A hőmérséklet 13 fok és 36 fok között mozog, attól függően, hogy milyen magasan motorozunk. Ma voltunk kb. 3500 m magasan is. Fent a hegyekben egy kis faluban a helyiek gépfegyverekkel fogadtak minket, és két nagy darab venyigével zárták el az utat. Megkérdezték, hogy mit keresünk itt, megmondtuk, hogy csak átutazóban vagyunk, és továbbengedtek minket. Az utak itt is változatlanul pocsékak, sőt a fekvőrendőrök is olyan durvák lettek, hogy minden alkalommal fennakadt a motorom alja, még szerencse, hogy rajta van a védőburkolat.

Etiópiáról azt mondják, hogy egy óriási falu, mert szinte nincs is rendes út, mert egyik falu éri a másikat. Ma egy csomó olyan falun mentünk keresztül, ahol az emberek érzékenyek a napfényre, mert mindenki teljesen be van bugyolálva, csak a szemük látszik ki. A férfiak bátrabbak, mert nekik nincs eltakarva az arcuk. Érdekes élmény volt elkapni néhány tekintete a védőruha mögül, a szemek sokszor többet elárulnak az ember gondolatairól, mint ezer könyv. Néhányszor szabályosan éreztem, hogy mire gondolnak, amikor a szemembe néztek, mintha megtanultak volna tekintettel kommunikálni. Még órákon keresztül is ezen járt az agyam, hogy miként lehet érzéseket szavak nélkül átadni.

Az utak burkolata a kátyúktól eltekintve sárgásbarna lepényekkel van díszítve, amit az utakon mászkáló állatok hagynak maguk után. Ezzel nincs semmi gond, mert lapos és száraz, csak egy kicsit feldobja kis színnel az aszfalt szürkeségét.

Este olyan beteg lettem, hogy minden testnyílásomból sugárban távozott a folyékony méreganyag. Éjjel nem sokat aludtam, többet voltam a mosdóban, mint az ágyban, és a vacsorát is oda raktam ki.

Reggel nem tudtam enni, a maradék vacsorát is kipakoltam magamból, de ezúttal nem is értem el a mosdóig, így még a hotel folyosóján is nyoma volt az étterem tegnapi baklövésének. Kérdezték is, hogy mi zajlik bennem, és mindenki adott valami tablettát, hogy helyreálljon bennem a bioritmus. Sőt egy amerikai üzletember is hozott nekem valamilyen bogyókat, aki szintén a hotel vendége. Azt mondta, hogy ő már két és fél éve dolgozik itt, mert kórházi oxigénberendezéseket forgalmaz, és van tapasztalata. Annyi orvosságot vettem be, hogy ma egy kicsit megugrott a gyógyszergyártók részvénye a tőzsdén. Szóval összeraktam magamat, hogy folytatódhasson az utazás.

Nem én vagyok az egyetlen, akinek nem sikerült megemésztenie az Etióp vacsorát, így többen vagyunk, akinek harcolnia kell a higiénia hiányával. Másnap csak banánt és zöldséglevest ettem, és a tabletták segítettek helyreállítani bennem a rendet.

Ma meglátogattuk a világ egyik legszentebb helyét, az Etióp sziklákba vésett templomait. Amikor a Muszlimok elfoglalták az észak Afrikai területeket is, nem volt többet elérhető a Jeruzsálemi szent zarándokhely. Ezért második Jeruzsálemként is emlegetik ezt a helyet, mert ezt azért építették, hogy pótolni tudják a hiányt. Ezeket a templomokat a biztonság kedvéért eldugva a hegyekbe vésték, és az egész templom egy darabból van kivésve a hegyben lefelé.

A mai napik zarándokolnak ide emberek a világ minden tájáról, hogy megcsodálják ezeket a különleges templomokat. Érezni lehet, hogy ennek a helynek spirituális kisugárzása van, és a helyieket, akik itt imádkoznak végtelen nyugalom veszi körül. Nagyon nyugtató hatása van ezeknek a sziláknak, és árasszák magukból az építők elszántságát. Aprólékosan kifaragott részletek láthatók a belső falakon, és a mai napig megmaradt színes rajzok díszítik a mennyezeteket. Több helyen látható együtt a Dávid csillag és a kereszt, ami az ószövetség és az újszövetség egységét szimbolizálja.

A táj egyszerűen csodálatos, a hegyekben a kilátás pedig eszméletlen. Az hőmérséklet is tökéletes, mert nem esik az eső, süt a nap és kb. 20 fok van. Az egyik KTM bemondta az unalmast, és a terepjáró mögé lett erősítve. Az a gyanú, hogy az akku döglött be, és ha ezt holnapra nem tudják megoldani, akkor bajban van a motoros. Tovább haladva néhány kilométert újra defektje lett az egyik motorosnak, így újra ragasztani kellett, viszont mikor minden vissza lett szerelve, kiderült, hogy tovább ereszt a gumi, ezért újra szét kellett szerelni mindent, és új belső gumit rakni. Itt megint elveszítettünk több mint egy órát.

Sietni kellett, és ez nehéz, amikor ennyi embernek más a belső ritmusa, de már mindenkinek elege van abból, hogy sötétben kell vezetni, és későn érkezünk meg. Itt észak Etiópiában az emberek legnagyobb százaléka a megszokott mosollyal és integetéssel kíséri utunkat, de néhányan elég rosszul szocializálódtak. Ezek a gyerekek megszokták, hogy ha a szüleik valamit szeretnének tőlük, akkor megdobják őket egy kővel. Ezt tették velünk is néhányan, megdobáltak minket kövekkel és botokkal. Az egyik motorosnak eltalálták a combját, és még a motoros nadrág ellenére is véres lett a lába, mert egy nagyobb kő kb. 120 km/h tempó mellett elég nagyot csattan.

Az egyik faluban a már megszokott zűrzavar fogadott minket, rengeteg ember, gyerek, és állat az utakon. Az egyik bárány előttem nem tudta eldönteni, hogy jobbra vagy balra menjen, aztán megállt egy pillanatra, de amikor közel értem hozzá, mégis megindult pont abba az irányba, amerre én haladtam. Ekkor én tövig nyomtam a féket, és megmentettem a bárány életét, de a mögöttem érkező két motoros ezt már nem tudta megismételni, így mind a ketten hátulról belém jöttek, és mind a hárman leestünk.

Eddig is hatalmas volt a tömeg, amikor megálltunk valahol, de most tízszer annyian csődültek oda, hogy láthassák mi történt. Segítettek felemelni a motorokat, és csodával határos módon senkinek semmi baja nem lett. Az én motoromon semmi sem látszik, de a másik két motoron leszakadt a kipufogó, az irányjelző, és a oldaltáska. Visszaültünk a motorokra, mintha semmi sem történt volna és folytattuk az utunkat tovább.

Még pont sötétedés előtt sikerült megérkezni a szálláshelyünkre, így most pihenünk egyet, és holnap irány Szudán.