Reggel egyenesen indultunk a zimbabwei határra, ami kb. 15 km-re volt. Már délelőtt iszonyatos meleg volt és fülledt párás a levegő, szabályosan ömlött rólunk a víz. A határon minden rendben volt, de így is két órába telt mire minden papírt és útlevelet végigpecsételtek százszor. Zimbabwe is egy olyan ország, ahol kicsúszott a gazdaság a kontroll alól, és ezért a saját pénzük használhatatlanná vált, ezért mindent dollárban kell fizetni, még az állam is ezt használja.
Amint átjutottunk a határon, rögtön látszott az óriási különbség a két ország közt, itt minden sokkal piszkosabb, rengeteg ember lődörög az utcákon és az utak szélén. Nincsenek kerítések, így a kecskék és tehenek össze - vissza mászkálnak az utakon. Kb. száz kilométer után megálltunk tankolni, csakhogy szólt a benzinkutas, hogy nincs benzin, mert krízis van az országban. Minden benzin forgalmat az állam kontrollál és elteszi az összes nyereséget, de mivel nincs pénze benzint venni, ezért nem is tud mit árulni. Azt mondták, hogy van száz km-re egy másik benzinkút és próbáljuk meg ott. Nagyjából még száz km-re volt elegendő benzin, így elég rizikós volt a dolog, de végül sikerült odaérni. Ott is azt mondták, hogy nincs benzin, sőt sehol nincs az országban, és a lakosság, csak külön engedéllyel meghatározott kvóták alapján tud venni néhány liter benzint, és akkor is csak abban az esetben, ha van egyáltalában. Ekkor előkerült egy ember, aki a benzinkút tulajdonosa, látta, hogy külföldiek vagyunk és még sokat kell utaznunk, ezért azt mondta, hogy kitalál valamit nekünk. Ott állt még a benzinkúton egy állami alkalmazott, aki ellenőrzi, hogy ki kap benzint, ezért nem adhat a tulaj bárkinek. Viszont mivel mi külföldi motorosok vagyunk, odasúgta nekünk, hogy mondjuk azt, ha valaki kérdezné, hogy mi előre lebeszéltük a dolgot, és nekünk félre lett téve benzin, mert tudtuk, hogy erre fogunk végighaladni. Akkor elkezdtük tölteni a tartályokat, amikor ezt látták az utcán álló emberek, rögtön jöttek ők is, hogy kapjanak benzint. Meg kellett nekik magyarázni, hogy mi speciális eset vagyunk, és nekünk ez előre ki lett készítve, szerencsére nem lett belőle nagyobb zűrzavar.
Mivel később is kell majd tankolni, ezért tanácsot kértünk a benzinkutastól. Nagyon jó fej volt, mert nem csak, hogy adott benzint, de egy címet is kaptunk tőle, hogy a következő alkalommal, hol tudunk feketén benzint kapni. Ez az ő egyik haverjának a privát házában volt. Beérkeztünk a városba, és megkerestük a címet, amit megadott (előtte még telefonon is odaszólt, hogy jön egy csomó motoros benzinért). A ház a város villanegyedében volt, régi gyarmatosítási korból származó óriási házak voltak itt, hatalmas fák sorakoztak az utcákon, gyönyörű virágoskertekkel a házak előtt, és magas kerítések vették körbe a birtokokat. Már várt minket a benzinkutas barátja, egy nagyon barátságos, vidám középkorú férfi. Behajtottunk az udvarába, ő pedig becsukta a legalább három méter magas kaput. A zárt privát udvarán ott állt egy csomó szomjas motor. A házigazda bevezetett minket a garázsba és óriási hordókból pumpáltuk át a benzint kis műanyag tartályokba, amit az udvaron később mindenkinek szépen elosztottunk. Bementem a házba, hogy könnyítsek magamon, és nem hittem a szememnek, mintha egy viktoriánus filmben lettem volna, minden több száz éves volt bent. Semmi új dolgot nem láttam bent, a csempétől kezdve, a függönyön át a bútorokig, sőt még a kis dísztárgyak is nagyon régiek voltak, de nem azért mert összevásárolta magának a tulaj, hanem mert már elejétől kezdve így néz ki. A kertben van egy külön rész, ahol papagájok vannak, de olyan sok, hogy én még állatkertben sem láttam ennyit. Az ősei Hollandiából származnak, valamikor az 1600-as években telepedtek itt le. Ő már ebben a házban született, de már a nagyszülei is itt éltek, és látszik, hogy semmit nem változtatott rajta.
Eddig az összes kemping tulajdonosa fehér ember volt, csak a személyzet volt fekete. A benzinkutas és a haverja is Holland telepesek. Óriási a kontraszt, amit az európai emberek kiépítettek itt, és amit az itteni emberek elértek. Amikor meg saját kézbe adták az országot, és függetlenedtek, onnantól kezdve pedig csak lefele vezet az út a korrupciós lejtőn. Nem tudják maguknak megszervezni az állam irányítását, és még az a pénzt is mind elfolyik, ami van. Egyébként itt mindenki vidám, a telepesek, és az őslakosok is, nem idegeskednek az állam szerencsétlenkedései miatt.
Este megérkeztünk az Antilop nevezetű parkba, ahol kétágyas kis vityillókban alszunk. Nagyon finom helyi specialitást vacsoráztunk különféle húsok voltak sütve különleges fűszerezéssel, és rizs ill. krumplis spenót köretnek.
Tegnap meg elkezdett spriccelni az arcomba valami a motorból vezetés közben, amikor odanéztem, az láttam, hogy a fékolaj tartály felől ömlik valami magasra kilövellve. Megálltunk, hogy megnézzük, hogy mi a baj, de kiderült, hogy alulról nyomta ki magából a hűtőfolyadékot a motor, de nem volt túlmelegedve, csak sok volt a hűtőfolyadék, és egyszerűen kinyomta a többletet. Ma egész nap vezettem, és semmi baj nem volt. Azt a hírt kaptuk, hogy a KTM mára kész lett, holnap indulnak és ha minden rendben, akkor a Viktória vízeséseknél találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése