A mai nap is úgy kezdődött, mint a többi, reggeli, pakolás, a
motorok ellenőrzése. Ez a nap úgy indult, hogy három motornak is
volt javítanivalója. Az egyik Yamaha akkuja lemerült és külső
segítséggel kellett beindítani, az egyik BMW hátsó felnije
elgörbült egy huppanónál, de lehet vele tovább menni, és végül
az egyik KTM nem indult sehogy sem, ezért fel kellett erősíteni a
terepjáró mögé és a legközelebbi szervizig el kellett húzni.
A hőmérséklet
reggel tökéletes volt és egyre csak melegedett, délben már 30
fok fölött volt a hőmérséklet. Ez már menet közben is sok, de
amikor az ember beér egy településre és lassabba vezet plusz még
az aszfalt hője is alulról éget, akkor az maga a pokol. Útközben
megálltunk és a helyi asszonyok kukoricát sütöttek tűzön, ezt
meg is kóstoltuk, és nagyon finom volt.
A táj itt
Dél-afrikai Köztársaságban északon kezd trópusi növényzetté
alakulni, fülledt és párás a levegő. Menet közben a Yamaha
akkumulátora teljesen felmondta a szolgálatot és ketten
leragadtak, a többiek mentek tovább a városba a KTM szervizben
találkozni a többiekkel. Egy valaki visszamotorozott a városból
kb. 150 km-t, hogy új akkumulátort vigyen a Yamahába. Így ő
háromszor megtette ezt a szakaszt.
Végül délután
megérkeztünk a kempingbe, és akkor láttuk, hogy a sátorhely a
főút mellett van, a másik oldalon pedig a kemping bárja, ahol ma
este természetesen újévi buli lesz. Ezért úgy döntöttünk,
hogy egy 300 m-re lévő másik kempingben fogunk aludni, mert hiába
van újév, holnap szintén hatkor kel felkelni, talán még
korábban, mert holnapra több mint 600 km út vár ránk a Zimbabwei
határig. Néhányan velem együtt egy kis bungalóban alszunk, nem
volt erőm még sátrat állítani, és holnap szétszerelni. Még éjfél előtt elmentem aludni, így átaludtam az újévet.
Reggel hétkor kellett indulnunk, mert ismét sokat kellett vezetni. Már mindenki készen állt a sorban, hogy induljon a karaván, és akkor jelezte a KTM-es, hogy megint nem indul a motorja. Így az ő motorját újra hozzá kellett kötni a terepjáróhoz és visszahúzni a KTM szervizbe a közeli városban. A csapat többi tagja folytatta az útját Zimbabwe felé. A KTM-est elkísérte egy másik motoros is, ha 2-án, amikor kinyit a szerviz sikerül megjavítani, akkor ők ketten egyenesen mennek a Viktória vízesésekhez, és ott találkozunk, ha nem sikerül, akkor neki véget tér az utazás.
Reggel elindultunk a hegyekbe, olyan magasan voltunk, hogy kb. 14 fok volt a levegő és a hegyekben lévő pára olyan sűrű volt, mintha ködben vezettünk volna. Csak a néhány méterre előttem lévő motort láttam. Aztán egyszer csak eltűnt a pára, és hirtelen tűzni kezdett a nap. Különleges, ahogyan percek alatt teljesen más a körülöttünk lévő klíma. A hegyi szerpentineket gyönyörű táj vette körül, és innen fentről a végtelen táj olyan nyugalmat sugárzott, hogy szabályosan éreztem, ahogyan feltöltődök életerővel. Néha alagutakon mentünk keresztül, amik egyáltalában nincsenek kivilágítva, így a vakító fényből hirtelen a sötét alagútban találtuk magunkat, és semmit sem lehetett látni, csak az előttem lévő kicsi piros lámpáját.
Azután elértünk a világ egyik legnagyobb kanyonjához, itt a kilátás végtelen távolságokat tárt a szemünk elé minden irányban. Onnan lefelé vezetett az utunk , ahol már 37 fok fölé is emelkedett a hőmérséklet. Itt az utak szélén rengeteg majomkenyérfa állt, és rengeteg majom szaladgált az utakon ide-oda. Ekkor kezdtem el érezni, hogy kezdünk megérkezni az igazi Afrikába. Sokan a helyiek közül is azt mondják, hogy ez itt (Dél-afrikai Köztársaság) nem Afrika, az csak a határ után következik.
A végtelen hosszú aszfaltutak az utolsó kempingig vezettek minket Dél-afrikai Köztársaságban. Itt kis házikókban alszunk, és újra az ajtó előtti teraszon parkolnak a motorok. A kertben grilleztünk, és a vacsora után megbeszéltük a holnapi programot. Holnap irány Zimbabwe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése